Augusztus 12. vasárnap
Pannonhalma - Écs - Nyúl - Győr - Pannonhalma
45 km
"bip-bip"
Reggel a harmadik boltban találunk kenyeret.
Szilvi a táborban összeismerkedett egy pannonhalmai lánnyal, Melindával, hozzá indulunk. Ö elhívja barátnőjét, ők lesznek alkalmi idegenvezetőink. Szilvinek ez némi flusztrációt okoz, Blankának elég nagy a szája, tíz percen belül Szilvi anyuci becenevet kap.
Álló sor: Jaffa, Ádám, Melinda, Szilvi, Blanka.
Térdelő sor: őőő... Szása!
Rövidített vezetéssel megtekintjük az Apátságot. A gimnáziumban hardcore vallásgyakorló fiatalok tanulnak, minket is egy srác vezet körbe, hangra gyúr. A monostorban több mint ezer éve tevékenykednek a bencések, nemrég ki is festették a homlokzatokat, igazán szép, sőt, a panorámát csodálva Pannonhalma történetéről is hallhatunk. A kőtárban Szása kézrátétellel kiszúrja a másolatokat, majd ufókat ábrázoló kőfaragásokra bukkanunk, Dänikennek mégiscsak igaza lehet. A Pro Patria napokról persze lemaradunk, holnap indulunk Bábolnára.
Hárman ebédet kapunk Blanka szüleinél. [Szilvi: A kőművesek otthagytak egy csomó kaját és mi ezért nagyon hálásak vagyunk nekik [Blanka: Úgysincs kutyánk, aki megenné!] A kedves apuka szemében Szása csak addig sztár, amíg ki nem derül róla, hogy a kendő a fején nem a motoros mivoltjára utal, hanem a hosszú haj miatt van.] Közben Gabika és Jaffa pakolnak, haza kell menniük, hétfőn munka. Écsen és Nyúlon keresztül betekerünk Győrbe, szépen belefutunk a pályaudvar hátába, bejárat sehol. A pesti vonat kerékpárszállítóján vagy negyven bringa, jobb, ha a peronokon próbálkozunk. Az egyik kocsin még kis jel is van, de egy csapat fiatal, önmagukat valószínűleg kerékpárnak képzelve már elfoglalták, csomagokkal együtt, felszállni lehetetlen. A szomszédos peronon mozgássérült jel, bunkóság, de a vonat mindjárt indul, oda pakolunk fel. Egy kalauz azonnal pampogni kezd, mi a kerékpárszállító peront ajánljuk neki intézkedése elsődleges célpontjául, erre leszáll.
 |
Hazafelé kicsit nehezen találunk ki a városból, a 82-esen őrült forgalom van a Balaton felé. Németek korrekt módon, osztrákok két méterre kikerülve előznek minket, a magyarok mintha ott sem lennénk. Szembe jön egy kék tricikli, króm ökörszarvval, rajta igazi easy rider, nagy has, szőrzet, bőrszerkó, mindehhez gagyi japán ultratechno szól. Szilvi a házhoz vezető emelkedőn majd meghal. Szállásunkra bezúdulva gyors átöltözés, majd laza levezető futás a buszhoz, megyünk Nyúlra, búcsú van. A búcsúban beégünk. Farmerben, pólóban, kezünkben sörösüveggel nézzük, hogy rajtunk kívül mindenki ki van öltözve: kiskosztüm, öltöny, fiataloknak pvc, két számmal kisebb diszkó-cucc. Nagyon gázos német techno bömböl, némi fáziskéséssel és visszhanggal, lehet kapni pokemonos lufit. Gyermekeknek fröccsöntött uzi vagy vadászpuska dukál, lehet nekünk is jól mutatna a bringán. Pizzát eszünk (mirelitet vártunk, de jót kaptunk), színes vattacukrot is. Blanka mindenkit ismer. Hazafelé Melinda barátnőjénél, Melinda2-nél kapunk még egy sört [Szilvi: Hamarabb kellett volna jönnünk, akkor tortát is kapunk; Éljen a vidéki vendégszeretet!] , hallgathatjuk hozzá a lányok csivitelését. A buszon kiderül, Szása Szilvi apja lehetne, én pedig 19-nek látszom. Pannonhalmán egy fagyi után mindenki hazakísér mindenkit, közben hullócsillagnézés.
Blanka: - A fiúk jól elvannak, 70 éves korig bármit, de nekünk ötvennél jön a bip-bip! 
|
 | |