Augusztus 11. szombat
Pápa - Nagygyimót - Csót - Pápateszér - Bakonytamási - Gic - Ravazd - Pannonhalma
48,5 km
Szemerkélő eső fogad. Közért, reggelizési kísérlet, instant kávé, lányok szendvicseket kennek (majdnem a teljes csapat Szásánál aludt, Jaffát és Gabikát Nagytétényről kísértük a belvárosba tegnap, én Rákoscsabáról, ez már 75 km. Szilvi épp Franciavágáson táborozik).

A Keletiben felszállhatunk a kerékpárszállító kocsiba, bár már a múlt héten kiderült: Győrben a szerelvényt kettévágják, a bringások vagy Sopronba utaznak, vagy lehet a peronon szorongani. Az összegyűlt tízegynéhány magyar és egy német kerékpáros (komoly tetkókkal) közül persze kb. hárman mennek Sopronba.
Győrben Gabikával a szerelvény legvégére tesszük fel a bringákat, Jaffáék valahol elől, de végül még el is férünk, és nézhetjük a távolodó síneket. Pápán szépen felújított pályaudvar, cucc cipelése aluljáróban (csak lépcső van), Szilvi már vár minket. [Szása: Itt tört le a kulacstartóm] Némi pakolás, öltözés, pumpálás után az óvároson keresztül hamar megtaláljuk a Nagygyimótra vezető utat.
Szása szerint Nagygyimót nevezetességei a terményszárító és egy nagy trafóház. Gabika hamar fárad, rakoncátlankodik a váltója, egy idő után a málhám tetejére pókozzuk a hátizsákját, ennyivel is könnyebb.
Csót után hatalmas emelkedők. Minden hupli tetején megállunk, bevárjuk a lassabbakat, majd Szilvi sikoltozásaitól kísérve nagyokat gurulunk lefelé. Becsületesen köszöngetek a kerékpárral túrázóknak, nem mindenki érti, mit akarok. Jaffa beszól Szilvinek.
Pápateszér címerében fogaskerék is van, ez gépész település lesz. A falu után megállunk enni, Szilvi a lábamat csodálja.

Bakonytamási és Gic után elérjük a 82-es utat. Mindenki fáradt, így a kerülő helyett a forgalmat választjuk. Az apátság már messziről hívogat, vagy inkább iszonyat... hogy milyen messze van! Pannonhalmára Ravazd felől, a szeméttelep mellett érkezünk, szakadt házak, egy ember egy szemétkupac közepén ülve valami nyákot darabol (low tech man?). Szállásunkat könnyen megtaláljuk, a város közepén van.
Lepakolás után vacsorázóhelyet keresünk. Már harmadszor megyünk el a Kartel kocsma előtt, ahol a felirat szerint lehet sült krumplit kapni, de túl vadak az arcok. Végül a puccosabb helyett a kicsit szocreál István vendéglőbe térünk. Nem kellett volna. Az első pincér miközben átlósan hajol át az itallal, beszélni is próbál, ami kis híján asztalra hányást eredményez. Egy sztk-szemüveges öreg ül az asztalunkhoz, aki valszeg a tulaj, következetesen fiúknak szólítja a női többséggel rendelkező csapatot. Próbáljuk finoman közölni, még el sem olvastuk az étlapot, de ő azért jött, mert mi nem tudjuk, a fantázianevek az étlapon mit takarnak. Végül, egy idősebb töpörtyűdarabot az asztalról lesöpörve, választunk. Az étel változatosan tré, mire végzünk, az öreg leül kártyázni a helyiekkel, így kicsit nehéz kommunikálni vele. A szálláson kiderül, az öreg rosszul adta össze a számokat, a mi javunkra. És a toalet teraszt ki sem próbáltuk!
![]() |
Pannonhalmán zizi illatú a víz.
Szilvi Ádámnak: - Ha nekem ilyen lábaim lennének... Jaffa: - Sokat költenél gyantáztatásra! |
![]() | |