System.Diagnostics.EventBlogTraceListener - How is my life today
Update: na azért az gáz, hogy egy cd grabber programmal tudom csak lejátszani a Color Star cédém, mert az első Data Track miatt a nyomorult Yamada és a windóz is adatlemeznek látja...
Hiába az újabbnál újabb zenék áradata, néha csak odanyúl az ember a cédétartóban porosodó régi lemezekhez. Itt van például a Passengers albuma. Őket úgy kell magyarra fordítani, hogy Brian Eno és a U2. Az albumon jórészt filmzenék találhatók, nem épp hétköznapi filmekhez. Itt van például a "One Minute Warning", ami kizárólag a Ghost in the Shell amerikai kiadásán szerepel, végefőcímzeneként.
Úgy tűnik, már kilencven-valahányban is Japánon járt az eszem, pedig még azt sem tudtam, mi az a Ghost in the Shell. Vagy itt van az "Ito Okashi", amelynek címét nickname-ül is választottam valamikor. Ez egy japán hölgy performanszához készült, ami egyébként Sei Shonagon Párnakönyvére épít (ühh, az ebből készült film sem kispálya). Na, elég a japánozásból. Az album egyébként kurvajó elektromos zene ahol azért a dobot vagy a basszust mégis rendes hangszereken játsszák, ahogy azt kell.
The streets are lined with camera crews
Everywhere he goes is news
Today is different
Today is not the same
Today I make the action
Take snapshot into the light, snapshot into the light
I'm shooting into the light
Four miles down the cavalcade moves on
Driving into the sun
If I worked it out right
They won't see me or the gun
Two miles to go, they're clearing the road
The cheering has really begun
I've got my radio
I can hear what's going on
I've been waiting for this
I have been waiting for this
All you people in TV land
I will wake up your empty shells
Peak-time viewing blown in a flash
As I burn into your memory cells
'Cos I'm alive
They're coming 'round the corner with the bikers at the front
I'm wiping the sweat from my eyes
-It's a matter of time
-It's a matter of will
And the governor's car is not far behind
He's not the one I've got in mind
'Cos there he is-the man of the hour, standing in the limousine
"I don't really hate you
-I don't care what you do
We were made for each other
-Me and you
I want to be somebody
-You were like that too
If you don't get given you learn to take
And I will take you."
Holding my breath
Release the catch
And I let the bullet fly
All turned quiet-I have been here before
Lonely boy hiding behind the front door
Friends have all gone home
There's my toy gun on the floor
Come back Mum and Dad
You're growing apart
You know that I'm growing up sad
I need some attention
I shoot into the light
Peter Gabriel: Familiy Snapshot
Nyolc egeret szedtem ki a hálószobaszekrény mögül. Nyolcat.
macska ír
a bokor sarkán:
enyém
Ma már valahogy nem akkora poén a bélyeggyűjtés... ;)
Amennyiben az árfeltöltéskor a befejezési. Ez megvéd attól, hogy egy régi ár véletlenül ne legyen lezárva és így tovább éljendátum még nem ismert, ez üresen hagyható, de ez esetben a csv –t feltétlen meg kell őrizni, és a következő árfeltöltés előtt még evvel a csv – vel fel kell tölteni a régi árak befejezési dátumát.
"éretlen palánták ezek a nép, kell a karó a bizalom mellé, ahogy a költő mondja, nem csak a virág"
Nem, ez nem lesz jó...
Wow! Sikerült kiszabadulnom a hegyoldal szorításából :)))
"At night - they will think they have seen the sun
When they see the mad half-pig man
At night - screams, battles seen fought in the sky
And beasts will be heard to speak
Man, man your time is sand
Your ways are leaves upon the sea
I am the eyes of Nostradamus
All your ways are known to me"
Épp most digitalizáltam egy Manfred Mann koncertfelvételt úgy 1984 tájáról. Kazettán sikerült máig megőrizni a televízióból apám által, egy Videoton rádiósmagnóval rögzített koncert pár részletét. Kicsit sípol, kicsit darabos, a sebessége sem stimmel, de kész csoda, hogy nem veszett el ez a fantasztikus zene.
Outlook Add-in-t készíteni .net-ben az MS szerint: 0,5 h
Normális Outlook Add-in-t készíteni, ami nem csak hibákat dobál: 3 nap
Már kész Add-in átírása a Szirt2do-hoz szükséges teljesen más feladatra: 1 h
Így legyen okos az ember :)
"– Egész életemben tigris voltam. Képeztem magam… műveltem magam… a saját tigriseimmel tartottam féken magam, hogy erősebb tigris legyek, mind hosszabb karmokat, még élesebb fogakat növesszek… gyorsan és halálos gyűlölettel…
– És sikerült. Sikerült. Te vagy a legengesztelhetetlenebb.
– Nem. Nem vagyok. Túl messzire mentem. Túlmentem azon, ahol a dolgok egyszerűek. Gondolkodó teremtménnyé váltam. Elnézem a te vak szemedet, gyűlölt szerelmem, és magamat látom benne. A tigris eltűnt."
Rendkívül tetszett a japán emberek mentalitása. Az, hogy ennyi ember képes viszonylag zökkenőmentesen együtt élni. Viszont mióta hazajöttem, folyamatosan az foglalkoztat, milyen lehet ott dolgozni. Hiszen az úton mindig fölérendelt viszonyban voltam. Nem is tudom már, ki mondta, hogy a külföldi kollégára mindig kicsit lefelé néznek, és nagyon keményen kell dolgozni, hogy az embert komolyan vegyék. Vajon milyen lehet az én munkabírásom hozzájuk képest? Lusta disznó lennék közöttük?
Dotya mesélte ma, hogy egy amerikai teljesen ki volt borulva, amikor ázsiai útján csupa "izgága" japán vette körül. Erről Roger Waters dalszövege jut eszembe...
"fuck all that we've got to get on with these
got to compete with the wily japanese
no need to worry about the vietnamese
got to bring the russian bear to his knees
well, maybe not the russian bear
maybe the swedes
we showed argentina
now lets go and show these"
Az utazás vége felé, a tokyoi szálloda egyágyas szobájában megrázó álmot láttam. Talán a Batthyány téren sétálhattam, fényképezőgéppel a nyakamban - mint egész héten -, gondtalanul néztem ahogy a szél leveleket sodor végig az aszfalton. A buszmegállóban egy ismerős alak, egy rokonom állt. Az a rokonom, aki alkoholista férje mellett önszántából nem kéri, hogy látogassuk, és én még csak azt a fáradtságot sem veszem, hogy felhívjam és megkérdezzem, mi van vele. Ahogy közelebb értem hozzá, megfordult, szemembe nézett és bár szája mozdulatlan maradt, az agyamban hallottam szavait:
- Gondolsz-e még a gyötrelemre?
Azonnal felébredtem. Az álom máig megmaradt bennem, bár a kellemetlen érzést elnyomta életem legnagyobb álmának teljesülése. És a gyötrelem is megjött, hazatérve ebbe a szánalmas országba, szemétkupacok között gyalogolva haza a zajos busztól a szakadt külvárosi kockaházig, minden lépésnél beleütközve a kulturálatlanság nyomaiba.
Ideje új életcélt keresni.
Set the controls for the hearth of the sun
HKEY_CURRENT_USER\Software\Microsoft\Visual Studio\7.0\Dynamic Help
Never Show DH on F1 = YES
Végre rájöttem, hogyan érdemes használni az nUnit-ot. Eddig a unit teszteket az egyes osztályok végére tettük, mert így közel volt a tesztelő kód a tesztelthez. Viszont nehézkes volt az inicializálás (db kapcsolat, trace), kellett üres konstruktor a példányosítás miatt, és az nUnit is megborult néha a sok referencia miatt.
Web-es projektnél kicsit bajos az is, hogy a web.config-ot az nUnit-ból futtatva csak úgy, önmagától nem fogja beolvasni.
Némi töprengés után kiraktam a teszteket egy külön projektbe. Ez a projekt legfelül van, tehát hivatkozhat minden layerre. A teszt osztályok egy közös osztályból származnak, ami egyrészt elvégzi az inicializálást, másrészt tartalmaz olyan metódusokat, amiket minden teszt használhat.
El is készítettem egy agresszív tesztelő metódust. A működése igen egyszerű: reflection segítségével kiolvassa az átadott objektum minden property-ét. Ha az objektum az ICollection-ből származik, ki is listázza az elemeit, és ezeknek is kiolvassa a property-it. A teszt "agyatlan", nem hagy ki semmit, így elég sok hibát elő tud hozni (pl. ha elfelejti az ember példányosítani az objektumokat...).
Egyelőre csak egy teszt megoldással próbáltam ki, további tapasztalatok érkeznek, ha egy komolyabb alkalmazásra eresztem rá!
