Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer Okayamában egy öregember és a felesége. Az öregember minden nap fát vágni ment az erdõbe, a felesége pedig a folyónál mosott. Egy nap, amikor az öregasszony a ruhákat mosta, egy nagy barackot vett észre, amint lefelé úszott a folyón. Olyan ízletesnek tûnt a barack, hogy úgy döntött, hazaviszi, és megeszi a férjével. Amikor már az öregember is hazatért, a felesége felvágta a barackot. Nagy meglepetésükre egy apró fiú volt benne! Úgy döntöttek, Momotarónak nevezik el, ami "barack fiút" jelent.
Az öreg pár felnevelte Momotarót, aki nagy és erõs lett. Egy nap úgy döntött, elindul, hogy legyõzze az emberevõ óriásokat, amik az Óriások szigetén éltek, és a környéket fosztogatták. Az öregasszony kibi-dangót, köles gombócot készített neki a hosszú útra. Útközben egy majom, egy kutya és egy fácán csatlakozott hozzá, akiknek egy-egy gombócot adott, hogy segítsenek legyõzni az óriásokat.
Ahogy elérték az Óriások szigetét, Momotaro és kísérõi zárva találták az óriások erõdjének kapuját. A fácán berepült az erõdbe, és az ott talált kulccsal a kaput kinyitva, beengedte a többieket. Bent megküzdöttek a gonosz emberevõ óriásokkal. A fácán kivájta a szemüket, a kutya a lábukba harapott, a majom pedig a nyakukba ugrott, és karmával gyötörte a szörnyeket. Végül az óriások irgalomért könyörögtek! Minden kincsük Momotarónak adták, aki gyõzedelmesen tért vissza a faluba. Momotaro és az öreg pár boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
